+36 1 920 28 45       +36 70 608 33 96           uh.ai1524221356medak1524221356aeert1524221356ylima1524221356f@ofn1524221356i1524221356                      

                       1036 Budapest, Bécsi út 83.

                            +36 1 920 28 45       +36 70 608 33 96           uh.ai1524221356medak1524221356aeert1524221356ylima1524221356f@ofn1524221356i1524221356        1036 Budapest, Bécsi út 83.                      

              +36 1 920 28 45       +36 70 608 33 96                                  uh.ai1524221356medak1524221356aeert1524221356ylima1524221356f@ofn1524221356i1524221356
                    1036 Budapest, Bécsi út 83.                      

Családtörténetek

 

A dédmama lemaradt a Titanicról

Edward nagypapám nővére Ann volt a legidősebb gyermek a családban, aki a testvérek közül egyedüliként még Lengyelországban született. Kicsit furcsálltam, hogy a dédszüleim miért éppen egy pár hónapos kisbabával vágtak bele az amerikai kivándorlásnak és nagyon meglepődtem, amikor a családtörténet kutatásom  során erre is fény derült.

Kiderült ugyanis, hogy amikor első gyermeküket várták, akkor olyan szegények voltak, hogy csak egy ember utazási költségét tudták előteremteni. Ezért a dédpapám előre utazott Amerikába és amint összejött az utazáshoz szükséges pénz, küldte haza az összeget, hogy a dédmamám utána tudjon menni. A pénz azonban nagyon későn érkezett meg és a dédmamám emiatt lekéste a jegyvásárlást az óceánjáró hajóra. Lengyelországban ragadt, ott szülte meg első gyermekét és néhány hónappal később már ketten érkeztek meg az Egyesült Államokba.

A lekésett óceánjáró nem volt más, mint a Titanic. Borzongató belegondolni, hogy megszületett volna-e egyáltalán a nagyapám, ha sikerül felszállnia a Titanicra….. 

 

 

Családi titok

Amíg éltek a szüleim, sokat kérdezgettem őket a háborús évekről, mert érdekelt, hogy édesapám zsidó származása ellenére, hogyan sikerült édesanyámnak végig Budapesten maradnia. Nem nagyon szerettek erről az időszakról mesélni, az idősebb kor anekdotázós időszakát pedig már egyikőjük sem élte meg, mert mindketten viszonylag fiatalon meghaltak.

A családtörténet kutatásnál én lepődtem meg a legjobban, amikor egy házassági anyakönyvi kivonat kapcsán szembesültem a valósággal. A vészkorszak idején a szüleim elváltak és az édesanyám házasságot kötött egy katolikus férfival. A világháború és a vészkorszak után azonban elvált az alibi férjtől és másodjára is házasságot kötött az “igazival”, akivel aztán egész életüket egymás mellett élték le.

Sokat gondolok arra, miért nem mesélték el nekem életüknek ezt a fontos momentumát… talán túl fiatalnak tartottak hozzá vagy még mélyen bennük élt a félelem.

   

A gazdag, amerikai rokon jelentkezik

Egy világhírű, magyar származású amerikai filmrendező az európai családi gyökereit szerette volna megismerni és megtalálni a legközelebbi hozzátartozóját. A kutatás során kiderült, hogy egyetlen élő rokona van, az elsőfokú unokatestvére, akivel a kivándorlás miatt sosem találkoztak és akinek létezéséről a nehézkes kapcsolattartás és információhiány miatt nem is tudott.

Ez az elsőfokú unokatestvér egy idős néni volt, aki egyedül és nagy szegénységben élt egy kis VIII. kerületi, budapesti lakásban. Élete utolsó évei a kapcsolatfelvételt követően kényelemben és anyagi jólétben teltek.  

 

Kettészakadt család

Az apám sokat mesélt arról, hogy nagyon fiatalon besorozták katonának és a szintén katona nagyapámmal együtt arra jöttek haza a háborúból, hogy az anyukája és a kishúga menekülés közben meghalt. A szomszédok azt mesélték, hogy amikor jött a front, Ők vonatra szálltak, de a vonatot teljesen lebombázták és senki nem élte túl a támadást.

Nagyapám nagyon nehezen élte meg a veszteséget és úgy döntött, az ország másik végébe költözik, ahol egész további életét a fia nevelésének szentelte. Sajnos már meghalt, amikor a családtörténet kutatás során kiderült, hogy a felesége és a kislánya nem is ültek a lebombázott vonaton, hanem nagy nehézségek árán, de kijutottak az Egyesült Államokba.

Egy ideig a nagymamám próbálkozott a kapcsolatfelvétellel, de sikertelenül. Ő is azt hitte, hogy valószínűleg mindketten meghaltak a háborúban, ezért egy idő után új életet kezdett és még két gyermeke született.

 

Véletlen?

A családtörténet kutatás szálai Csehországba vezettek, ahol egy kis település temetőjében próbáltam rábukkanni anyai nagyapám testvérének sírjára: a kora miatt abban a hiszemben voltam, hogy már meghalt, de halotti anyakönyvi kivonatot nem találtam.

Végignéztem az összes sírt, de nem találtam a nevét, ezért kissé csalódottan sétáltam ki a temetőből. A temető melletti házban egy kapáló, idős nénit láttam és egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem, nem ismeri-e a családot? Kiderült, hogy ismeri őket, hisz pont ebben a házban laktak, csak már jó pár éve elköltöztek két faluval arrébb az unokák közelébe.

Elirányított, hogy biztosan megtaláljam Őket, így a véletlennek köszönhetően személyesen találkozhattam a nagyapám testvérével és családjával.

 

 

 

© 2018 Family Tree Akadémia

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás